A karrierváltás folyamata gyakran úgy indul, hogy ilyesmi gondolatok jelennek meg a fejünkben: hű elegem van, ezt már nem akarom csinálni, unatkozom, utálom a főnököt, a kollégáimat, a hétfőt, ha nem fizetnének érte nem csinálnám stb. Elképzelhető, hogy megoldás erre a helyzetre az, ha valaki csak munkahelyet vált, ahol jobb a főnök, együttműködőbbek a kollégák, több a fizetés, vagy bármi más egyéb összetevő a helyére kerül, ami akadályozta eddig munkahelyi flow érzésben. Gyakran azonban inkább olyanok találnak meg, akik ennél nagyobb váltást szeretnének. Aki keresi az igazi hivatását, az álommelót, az IKIGAI-t. Ezért onnan indulunk, hogyha nem ezt akarod csinálni, akkor mit?
A tapasztalatom szerint a leggyakrabban két fő oka van annak, hogy nehéz erre válaszolni.
- Elnyomtad magadban, hogy mit szeretnél. Ennek sok oka lehet, például, ha valakinek a szülei gyerekkorában ráerőltettek, hogy válasszon valamit, mert ők mondjuk nem lehettek azok, ilyenkor a gyereknek vágybeteljesítő szerepe van, tehát tulajdonképpen nem a saját életét éli Olyan is van, hogy a családban nem volt nagy becsülete annak a hivatásnak, amit az illető választott volna szíve szerint. Művészek gyakran szembesülnek ezzel a problémával. Sőt vannak családok, ahol egyáltalán nem gondolkodnak önmegvalósításban, mert például mindenki jogász, vagy orvos volt, legyél te is az. Illetve az is előfordul, hogy annyira erős az egzisztenciális szorongás, hogy a pénzkeresésen kívül más szempont nem is nagyon jöhetett elő pályaválasztáskor. És persze az is lehet, hogy akár valami családi vagy magánéleti helyzet miatt, nem volt választása valakinek, pénzt kellett keresni és passz.
- Olyan is van, hogy valaki tudja, sejti, hogy mit szeretne, de nincs elég önbizalma, hogy belevágjon. Ez is persze eredhet a fent említett családi hiedelmekből és programokból. Rossz múltbeli tapasztalatok is közrejátszhatnak, ha például valakit kudarc ért, amikor belekezdett valamibe, ami igazán megdobogtatta a szívét. Na és persze ott vannak a társadalmi elvárások is, hogy keress sok pénzt és vegyél nagy házat. Ezért aztán sokan csak, vagy szinte csak pragmatikus szempontok mentén választanak pályát és aztán a 30-as éveik közepe-végén (amikor már sikeresek is ebben) jönnek rá, hogy nem is igazán nekik való ez. Ugyanakkor nem mernek még komolyan abban gondolkodni, hogy abból is csinálhatnának karriert, ami a hobbijuk, vagy kitanulhatnák azt a szakmát, amit titkon mindig is szerettek volna.
Mindkét esetben a közös munkánk során arra törekszünk, hogy jobban kapcsolódj az őszinte önmagadhoz, amitől önazonosabb leszel, jobban szereted magad, magabiztosabban képviseled magad a világban. “True self”-nek is hívják ezt a fogalmat és a pszichológia, filozófiai irányzatok is foglalkoznak vele. Olyasfajta élményre kell itt gondolnod, amikor természetes tudsz lenni, akkor is ezt tennéd, ezt választanád, ha látna senki, nem figyelne senki, amikor érzed, hogy élsz. A spontaneitás, kreativitás, felszabadultság szintén kulcsszavak lehetnek.
Ha eljössz hozzám egyéni coachingra, akkor segítek (vissza)kapcsolódni a true selfedhez és ezen keresztül megkeressük/megerősítjük, hogy mi a te hivatásod és küldetésed. A következő lépésekben pedig megtervezzük azt, hogy hogyan jutsz el oda, hogy valóban ebből élj, legyen akár ez egy vállalkozás, vagy egy új munkahely egy új szakmában, esetleg a kettő kombinációja.
Annyira tetszik, hogy máris elkezdenéd? Akkor írj nekem az errevanazelore@gmail.com-ra és foglalj időpontot! Az első fél órás próbakonzultáció ingyenes. Ennek során röviden áttekintjük a helyzeted és megbeszéljük, hogy hogyan fogok tudni neked segíteni.