A második alkalmánál tartunk a remek karrierváltó csoportomnak és kiderült, többeknek visszatérő rossz érzéseket okoz a gondolat, hogy igazából már előrébb kellene tartaniuk az életükben. Több kliensemtől hallottam ezt már és meglepően gyakran inkább a harmincasoktól, mint az ötvenesektől. Vajon miért van ez?
Én három fő okot látok. Egyrészt ott a kapitalizmus, a társadalmi-gazdasági berendezkedés, amiben élünk, ami állandó versenyre ösztönöz. Ennek a hatása alól még akkor is nehéz kivonnod magad, ha kritikusan gondolkodsz társadalmi ügyekben. Aztán persze ott a közösségi média csodálatos világa, ahol általában a legtöbb ismerősünk (látszólag)sikeres, boldog és rengeteget keres, de legalábbis fontos pozícióban nyomul és minden kerek körülötte. Végül, de nem utolsósorban, lehet az is, hogy nagyon más a mi karrierutunk mint a sablon, vagy akár, amilyen a szüleinké, idősebb rokonainké. Szóval az is előfordulhat, hogy az aggódó családunktól is megkapjuk a magunkét: miért nincs már egy rendes állásod kislányom/kisfiam? Nem is csoda, ha szorongani kezdünk mindezen, ami inkább megbénít, minthogy cselekvésre ösztönözne.
Szóval, íme néhány gondolat arról, hogy miért nem érdemes másokhoz hasonlítani magad?
- Először is, mindenkinek más azt útja és a tempója. Vannak, akik már fiatalon tudják, hogy mit akarnak csinálni az életükkel, és van, aki később találja meg a hivatását. Sőt olyan is van, aki egyszer már megtalálta mégis újrakezdi egy életközépi válság, vagy mondjuk egy kiégés hatására. Ez mind oké, nincs helyes vagy helytelen út, és mindenkinek a saját tempójában kell fejlődnie. A legérdekesebb emberek útja kanyargós, lásd pl.: J.K. Rowling-ot, aki bántalmazott, rossz körülmények között élő anyából lett híres és gazdag írónő. Azt csinálja, amit szeret és szellemi terméke, a Harry Potter rengeteg gyerekkel szerettette meg az olvasást.
- Nem tudod, hogy a valaki, akit magad fölé helyezel, hogyan jutott oda és hol tart valójában. Sokszor csak a felszínt látjuk mások életéből és karrierjéből. Az emberek hajlamosak csak a sikereikről beszélni, de nem feltétlenül tudunk meg bármit a nehézségeikről és a kudarcaikról. Szóval, akármennyire is dicsfényben tündököl valaki, nem tudhatod hány kudarcon keresztül jutott el oda, vagy hogy éppen mivel küzd most.
- A más sikere nem a tiéd. Sajnos, vagy nem sajnos neked a saját céljaidat kell meghatároznod a saját értékeid alapján. Én például tutira nem lennék boldog attól, ha egy multicég vezetője lehetnék, de van, aki igen. Szóval a karrierboldogságodhoz a kiinduló kérdés: ki vagy te? Mi az, amit TE szeretnél elérni a karrieredben és az életedben?
Mit tehetsz, hogy kikerülj a hasonlítgatás csapdájából?
- Koncentrálj a saját céljaidra és vágyaidra. Ne azon gondolkodj, hogy mások hol tartanak, hanem azon , hogy te mit szeretnél és ebben mi a következő lépés.
- Tanulj azoktól, akiket csodálsz, vagy éppen irigyelsz. Mit csinált ő, ahhoz, hogy sikeres legyen? Lehet, hogy elleshetsz tőle néhány trükköt, vagy egy hozzáállást. Ha neki sikerült, neked miért ne sikerülhetne?
- Légy türelmes magadhoz. A karrierváltás időbe telik. Ne várd, hogy egyik napról a másikra minden megváltozzon és varázsütésre az öledbe hulljon a megoldás. Az viszont már bizonyított, hogy a kitartó munka gyümölcsöt hoz.
- Magadhoz mérd magad. Léptél egyet előre? Akkor jó úton vagy.
- Élvezd, ahol tartasz! Az út minden lépésében van valami szép. Fordítsd erre a figyelmed.
- Ne félj segítséget kérni. Ha elakadsz, akkor fordulj szakemberhez, aki segíthet neked a pályaválasztásban és a karrierváltás megvalósításában.
Várlak szeretettel Önmegvalósító Meló című egyéni programjaimon, csekkold őket itt: Törj ki a mókuskerékből és itt Valóságtervezés.
Ha bizonytalan vagy, hogy neked való-e ez, vagy kérdésed van, esetleg szeretnél néhány azonnali tippet, foglalj velem egy félórás ingyenes konzultációt itt.